2016. április 9., szombat

5. fejezet

Sziasztok!
Most kivételesen tényleg nem szeretném sokáig húzni az időt, ugyanis szerintem egy nagyon jól sikerült fejezetet olvashattok az elkövetkező percekben. Lehet, hogy sokan utálni fogtok azért, amik történnek -vagy épp nem történnek- a rész folyamán, de ezt a kockázatot vállalom.:D Kíváncsian várom a reakciótokat hozzászólásban.:D 
Jó olvasást, imádlak benneteket!


Nicole












Just tonight I will stay 
and we'll throw it all away




  A nap még épp, hogy csak elkezdte bevilágítani a szobám legkisebb zugait, én már talpon voltam, és próbáltam minél óvatosabban eljutni a fürdőszobáig, aztán egy frissítő zuhany után, felöltözve bicegtem le az étkezőbe. Nem volt nagy étvágyam, így mindössze pár darab kekszet fogyasztottam el reggeli gyanánt. Amint befejeztem az evést, utam azonnal a laptopomhoz vezetett, és enyhe gyomorgörccsel - melyet az izgalom váltott ki belőlem - kapcsoltam be a gépem, majd ültem le a kanapémra. Nagyon megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy a wifi újból működő képes, így amilyen gyorsan csak lehet, bejelentkeztem Facebookra. Szívem újból hevesebben vert, és mikor végre megnyitottam Damien tegnapesti üzenetét olyan érzés kerített hatalmába, mintha az egész világ megszűnt volna létezni. 
Elég nagy hülyeség tudom, de pár haverom rávett arra, hogy nézzünk körül abban a házban. Nem tudom, hogy tisztában vagy-e vele, de elég sok pletyka kering róla. Például olyanokat is mondanak, hogy kísértet járta. Szóval annak ellenére, hogy én nem igazán szerettem volna menni, körbenéztünk, és nem találtunk semmi szokatlant, de elejtettem a mobilom, amiért másnap mentem vissza. Ekkor találkoztam veled...
Ahogy végig olvastam, mindössze csak a monitort tudtam bámulni perceken keresztül. Újra és újra átrágtam magam az egészen, amíg végre megértettem őt. Attól félt, hogy valami utcai suhancként tekintek majd rá, ha megtudom az igazat. Valószínűnek tartottam, hogy a város lakói azért nem kedvelik, mert a társaság, akikkel szabadidejét tölti nem a legszebb hírnévre tett szert az évek során. Persze ott motoszkált bennem az is, hogy lehet csak kitalálta az egészet, elvégre nem egy tini srác már, aki ilyenekkel foglalkozik unalmában, ám magyarázatában azt is említette, hogy neki nem volt kedvére a házamban való kutakodás.     
Mindenre számítottam, csak erre nem.:D 
Üzenetem elküldése után félretettem a gépem, és megkönnyebbülten sóhajtottam. Bár elég gyerekesnek tartottam Damient emiatt, mégis örültem, hogy legalább vannak barátai, akik nem néznek rá csúnyán. 
   Másfél hét telt el azzal, hogy a lábamat gyógyítgattam. Nem sokat hagytam el otthonom, legtöbbször Nicole jött át hozzám, megnézni, hogy élek-e még. Volt, hogy egész napját velem töltötte, csak azért, hogy ne unatkozzak, bár volt egy olyan érzésem, hogy kedvelte a ház nyújtotta kellemes hangulatot is. Úgy tűnt a dolgok rendeződtek körülöttem, a betörőmnek se híre se hamva nem volt, amit annak könyveltem el, hogy vagy megtalálta, amit keresett, vagy pedig nem szeretne többet próbálkozni nálam. Damiennel egyáltalán nem találkoztam az elmúlt napokban, és mindössze párszor beszéltem vele az interneten is. Be kellett vallanom magamnak, kezdett hiányozni, hogy csipkelődhessek valakivel, mivel annak ellenére, hogy Nicole humora nem állt messze az enyémtől, ő maga nem viselte jól, hogyha ugyanazt kapta vissza, amit ő szokott adni másoknak. 
Az emeletről sétáltam lefelé a lépcsőn, egy pár fehér magassarkúban, és egy sötétkék színű ujjatlan ruhában, melyet fehér pöttyök díszíttetek. Kezemben pedig az öltözékemhez illő kisméretű táskát fogtam. Hosszú, barna hajamat, mint mindig ekkor is kiengedve hordtam, mindössze egy vízesés fonat volt az, ami különlegessé tette a frizurámat. Nicole a lépcső sarkában álldogált, szintén csinosan kiöltözve, ám arckifejezése olyan volt, mintha citromba harapott volna.  
- Ennyire szörnyű? - álltam meg az utolsó előtti lépcsőfokon. 
- Nem, te gyönyörű vagy. Egyszerűen ilyenné válik az arckifejezésem, hogy a közelembe kerül az a nő. 
Válasza hallatán halkan nevetni kezdtem, majd lesétáltam mellé. Tudtam jól, hogy mindössze azért jött el értem, hogy minél kevesebb időt kelljen eltöltenie szeretett anyósával, aki ezen a csöndes, nyári estén náluk vacsorázik. 
- Nagyon jól fogjuk magunkat érezni - biztattam, mire kételkedve megrázta a fejét, és elindult a bejárati ajtó irányába. 
Nem telhetett el tíz percnél több, mikor Nicole autójának kerekei lassan megálltak a fehér, kétszintes ház kocsifelhajtóján. A nap már kezdett nyugovóra térni, így narancs és vörös színekkel borította be az eget. A hőmérséklet kellemes volt, akár kint is vacsorázhattunk volna, ám volt egy olyan érzésem, hogy annak érdekében, hogy a szomszédok ne hallják meg, amint Nicole vasvillával kergeti meg Jamie édesanyját, a ház belsejében fogunk étkezni. Kiszálltunk a szürke autóból, és a kikövezett útszakaszon végig haladtunk, majd a verandára érve felém fordult, én pedig vártam, hogy megszólaljon. 
- Ha csak egy rossz hozzászólása is lesz, kitekerem a nyakát - mosolygott rám erőltetetten, amin elnevettem magam, ő pedig nagy levegőt véve benyitott az épületbe. 
Ahogy beléptünk az előszobába rögtön megcsaptak bennünket a finom illatok, és amint beljebb haladtunk a lakásban az egyre elhalkuló beszélgetés arra engedett következtetni, hogy a bent levő emberek is meghallották érkezésünket, ami nem volt nehéz, ugyanis cipőm sarka minden egyes lépésemet egy hangos koppanással nyugtázta. A nappaliban már ott ült Jamie, és édesanyja Camille. Mindketten felálltak, hogy köszöntsenek minket. A nyugdíjas éveiben járó nő egész jól tartotta magát korához képest, festett szőke haja tupírozva volt, és a smink, amit arcára kent tökéletesen illett szolid ruhájához is. Alacsony termete ellenére, mégsem tűnt nagymama kinézetűnek, ugyanis meglehetősen vékony alkattal rendelkezett, csak úgy, mint fia, aki bár égimeszelőként tengette mindennapjait, hasonlóan édesanyjához ő is elég sovány volt. Miután Nicole és Camille egy barátságosan tűnő puszival köszöntötték egymást, szinte éreztem, ahogy barátnőm legszívesebben sírva menekülne az asszonytól, amin muszáj volt elmosolyodnom, így egy fülig érő vigyorral fordultam én is Camille Winslet felé. 
- Amanda, drágám. De rég láttuk egymást! - húzott magához egy ölelésre a hölgy, amit én magabiztosan viszonoztam. - Milyen csinos vagy ma este. 
- Köszönöm. - Mosolyomat megtartva néztem rá, mire ő folytatta mondanivalóját. 
- Nicole, igazán példát vehetnél a barátnődről. 
Mielőtt a szőkeség bármit is mondhatott volna az enyhe beszólásra, gyorsan reagáltam rá. 
- Nélküle fele ennyire se öltöznék ilyen jól. 
- Látom már jobban vagy - szólt közbe a beszélgetésünkbe Jamie egy mosollyal az arcán. 
- Ó, igen. Végre újra a régi vagyok - néztem le a lábaimra. 
- Mi történt? - érdeklődött Camille, amin Nicole megforgatta a szemét. 
- Leestem a lépcsőről - válaszoltam röviden, ugyanis nem tartottam jó ötletnek belemenni a részletekbe, hiszen az asszony jól tudta, hogy Nicole-tól kaptam a házat, emiatt pedig biztosan őt okolta volna a történtekért. 
- Szegénykém - sajnálkozott, majd fia felé fordult, akivel besétáltak az étkezőbe, a vacsora elkezdése érdekében. 
- Engem emiatt bénának, vagy valami még rosszabbnak nevezett volna - suttogta Nicole, majd követtük a többieket. 
A vacsora eleje békésen telt el, mindössze egyszer-kétszer szólalkozott össze Camille és Nicole, amit Jamie és én próbáltunk mindig elhárítani. Legtöbbször csendben figyeltem beszélgetésüket, csak néha-néha szóltam hozzá a témához, ám amikor Nicole behozta a desszertnek szánt gyümölcsös süteményt Camille nekem intézte a kérdését. 
- Na és Amanda, a te esküvődre mikor mehetünk? - Zöld szemei csillogtak, látszólag meg se kottyant neki a folyamatos macska-egér harc menyecskéjével, sőt kezdtem azt hinni, hogy kifejezetten élvezi a vitatkozást. - Ha már voltál olyan ügyes, hogy elkapd a menyasszonyi csokrot. 
Hirtelen fel sem fogtam mit kérdezett, így beletelt pár pillanatba, míg összeszedtem a gondolataimat. 
- Tetszik tudni, én is mindig ezt kérdezem magamtól.
Mint mindig, ekkor is segítségül hívhattam a humoromat, ugyanis jobb válasszal képtelen lettem volna előrukkolni. Camille nem, de Jamie és Nicole tudott a volt barátomtól, akivel több, mint két évig voltam kapcsolatban, ám még barátnőmék esküvője előtt szétváltak útjaink, így kicsit érzékenyen érintett a házasság gondolata. 
A társaság elvigyorodott feleltemen, de a hölgy kíváncsisága töretlen maradt, és tovább firtatta a témát.
- Ezen a helyen biztos találsz valami aranyos fiút, ahogy elnéztem az embereket, mindenki nagyon komoly, tehát annak az esélye, hogy valami csapodárral kötöd össze az életed nagyon kevés. 
Nem említette, de biztos voltam benne, hogy a sértő jelzőket Nicole-nak szánta, aki inkább már nem is reagált semmit, így annak érdekében, hogy egy kicsit jobb kedvre derítsem, megpróbáltam minél jobban ellentmondani Camille-nek. 
- Ez fura, akikkel én eddig találkoztam mind nagyon gyerekesek és előítéletesek voltak, van rájuk egy szó… mi is az? - tettem fel a költői kérdést, majd úgy csináltam, mintha gondolkoznék. - Begyepesedett félkegyelműek - idéztem Damien szavait. 
Síri csend telepedett az étkezőre, ám láttam, hogy Nicole ajka felfelé ívelt, amint észrevette Camille döbbent arckifejezését. A vacsora további része sokkal nyugodtabban telt, amit egyfajta győzelemnek könyveltem el. Amikor az utolsó kortyokat is kiittam a vörösboros poharamból, elindultam a mosdóba. Nem kellett sokat kanyarognom, míg megtaláltam a helyiséget, így pár perc után már úton is voltam visszafelé a többiekhez, mikor egy útba eső szobában meghallottam Nicole és Camille hangját. Jamie a konyhában lehetett, legalábbis a tányér csörömpölések erre engedtek következtetni, emiatt kissé féltettem barátnőmet az asszonytól, így óvatosan löktem be az ajtót, hogy tisztán értsem, amit beszélnek. Nicole nekem háttal volt, ám Camille arcát tökéletes láttam, és az előbbi csillogás teljes mértékben kihalt belőle. 
- Meddig fog próbálkozni a lejáratásommal? - kérdezte határozottan barátnőm. 
- Ameddig csak élek - felelte halkan a nő, majd közelebb lépett Nicole-hoz.
- Akkor reméljük, nem sokáig kell ezt csinálni. - Camille ezen felnevetett, és így folytatta.
- Tudom mi vagy! - Szeméből düh áradt, és ha ölni tudott volna velük, akkor a szőke szépség már holtan feküdt volna a padlón. - Imádkozni fogok érted. 
Ezután meghátrált, majd lassan kisétált a szoba másik ajtaján, én pedig óvatosan beléptem a helyiségbe, ami miatt barátnőm ijedten kapta a fejét felém. 
- Azt hiszem én is imádkozom majd érted - vigyorogtam rá, mire láttam rajta, hogy megkönnyebbült, és ő is kivillantotta fogait. 
- Tudom mi vagy, Amanda! - suttogta, és megpróbált minél komolyabban rám nézni, kevés sikerrel. Halk nevetésben törtem ki, majd megálltam a fal mellett. 
- Ez azért elég ijesztő volt. 
- Nekem mondod? Legközelebb ajánlani fogom neki a diliházat. 
- Mondott már ilyet máskor is? 
- Szinte minden találkozásunkkor elmondja, hogy milyen rossz vagyok, és hogy nem vagyok elég jó Jamie-nek, szóval kezdem megszokni.
- Sajnálom - biggyesztettem le a számat, mire Nicole csak megrántotta a vállát. 
Miután kimentünk a szobából Jamie már az előszobában beszélgetett anyjával, akitől aztán elköszöntünk, majd kikísértük őt a kocsijáig. 
- Na, akkor mehetünk mi is, ugye? - pillantottam barátnőmre, aki végig nézte, ahogy anyósa beül az autóba és elhajt. 
- Tessék? - kérdezett vissza, mint, aki nem hallotta jól, amit mondtam. 
- Mivel te hoztál el, így neked is kéne hazavinned, rémlik, ugye? - Kínos mosoly ült ki arcára, és a hozzánk lépő Jamie-re pillantott, mielőtt még válaszolt volna. 
- Teljesen kiment a fejemből, és mivel mindhárman ittunk, nem igazán lenne, szerencsés autóba ülni. Mit szólnál egy taxihoz?  
Ellenkezni akartam, és elkérni a kocsiját, miszerint már nincsenek rendőrök az utakon, és egy-két pohár vörösbortól még nem vezetném fának a becses autóját, ám egy negyedik személy hangja, megakadályozott ebben. 
- Vagy akár én is hazavihetlek. 
A hangforrása a sötétben állt, ám lassan előrelépett, és az utcai lámpák sápadt fényében előbukkant Damien Rollins kék szeme, melynek ragyogását még az éjszaka sötétsége sem vehette el tőle. Fekete póló, és egy szűk farmer volt rajta, haja szokás szerint a szemébe lógott, ám amikor hozzánk lépett megpróbálta eltűrni kósza tincseit. Nicole kissé összerezzent mély, rekedtes hangja hallatán, és mikor meglátta, hogy kivel van dolga bátortalanul lépett Jamie mellé. Azzal tisztában voltam, hogy nem kedveli őt, de arra nem számítottam, hogy fél is tőle. 
- Leskelődsz utánunk, Rollins? - kérdezte Jamie, ezzel megelőzve az én feleltemet Damien mondatára. 
- Akár azt is csinálhatnám, de most kivételesen csak erre jártam. 
-Képzelem - gúnyolódott tovább a szőke srác, majd átkarolta feleségét. 
-Igazából sokkal jobb lenne, ha nem kéne taxira várnom…- kezdtem bele mondandómba, amire Nicole rögtön felkapta a fejét, és hosszú ellenkezésekben tört ki. 
-Na, azt már nem! - Kilépett férje öleléséből, és mellém állt, majd halkan folytatta. - Nem mehetsz el vele. Mi van, ha megerőszakol? Vagy elrabol? Vagy mindkettő? 
-Ne aggódj, tudok magamra vigyázni - mosolyogtam rá, de őt nem lehetett lenyugtatni. - Majd írok SMS-t, ha hazaértem, anyuci.
Mivel tudtam, hogy esélyem sincs arra, hogy megbízzon Damienbe, így inkább csak búcsúzásképp megöleltem, majd intettem Jamie-nek, aztán pedig fuvarozóm felé sétáltam.  
- Na, és hol van a kocsid, Rollins? - próbáltam komolynak tűnni, mint, aki nem örül annak, hogy látja őt, de óriási vigyorom mindenről árulkodott, csak erről nem. 
- Az utca túloldalán. - Fülig ért a szája, feltehetőleg élvezte az előbbi helyzetet. 
   Átsétáltunk a másik oldalra, ahol tényleg ott parkolt a jármű. Mielőtt még beszálltam volna, egy utolsót pillantottam barátnőmék háza felé. Kissé nyugodtabban vettem tudomásul, hogy máris utamra engedtek, ugyanis hűlt helye volt a házaspárnak. 
Damien a megszokott tempóban vezetett, pedig az is megfordult a fejemben, hogy majd rossz fiú módjára fék csikorgatások közepette száguld végig a csendes utcákon. 
- Mit csináltál itt? - kérdeztem rá, miközben egy piros lámpánál álltunk. - Megint házakba törtél be a haverjaiddal?
- Honnan tudtad? - nézett rám meglepődve, amin elnevettem magam. - Egyébként hazafelé indultam, meglátogattam valakit a városon kívül. 
- És amint megláttál engem rögtön kiszálltál az autóból? 
- Mindent eldobtam, hogy taxisofőrt játsszak. 
Olyan lehettem mellette, mint egy viháncoló tinédzser lány, de nem bántam. Élveztem, hogy a vele töltött percekben mindig jókedvű vagyok, és úgy tűnt, ő sem menekül a társaságom elől. Ebből adódóan az elkövetkezendő nesztelenség minden egyes pillanatát örömmel éltem meg, és legszívesebben órákon keresztül kocsikáztam volna még vele, ám sajnos pár percen belül újra a házam előtt voltunk. A motor búgása lassan elhalkult, és mielőtt még köszönetet mondhattam volna a fuvarért, Damien kiszállt a kocsiból, és átsétált az én oldalamra, majd kinyitotta számomra az ajtót. 
- Hölgyem! 
- Ó, köszönöm szépen, Mr. Udvarias - vigyorogtam rá, majd kiszálltam a járműből, ő pedig bezárta azt.
- Ez számomra természetes - hencegett, mire védekezően magam elé emeltem kezemet. 
- Nem tudtam, hogy ilyen sok lovagiasság rejtőzik benned. Azt hittem te vagy itt a maffia vezér, amiért ennyire utálnak. 
- Igazából nem utálnak, csak nem bírják a magam fajta különcöket, na meg persze ott vannak azok a fránya tetoválásaim - kezét zsebre dugta, úgy indult meg házam verandája felé, de nekem földbe gyökerezett a lábam. 
- Várjunk csak… a tetoválásaid miatt nem bírnak? - Miután észrevette, hogy nem követem visszafordult felém. 
- Bizony, főleg mivel elég látványos helyen is van egy pár - húzta végig ujját a nyakán, ahol egy tollpehely teteje pihent meg. 
- Ez komoly? - Nem akartam elhinni, hogy pár ember tényleg ennyire utálatos. 
- Sajnos. Na, gyere! - nyújtotta felém a kezét, amit én magabiztosan fogtam meg. Amint közelebb lépdeltem hozzá ujjait rákulcsolta enyémre, majd mosolyogva indultunk el a bejárati ajtóhoz. 
Minden egyes centiméter megtétele után éreztem, hogy bőröm bizsereg az érintésétől, és attól tartottam, hogy kezem hamarosan izzadni kezd. Szerencsémre mielőtt ez bekövetkezhetett volna elértünk az ajtóig, így elengedtem őt. A kis táskámban lévő kulcsot kerestem, majd miután megtaláltam, a zárba illesztettem azt, és Damien felé fordultam. A bejárattal háttal álltam meg, ő szemben volt velem. 
- Még nem is mondtam, hogy nagyon csinos vagy ma este - mondta lágy hangon. Szavai szinte simogatták lelkemet, miközben tett felém egy lépést. 
- Mikor nem? - kérdeztem halkan miközben az egyre közeledő alakját figyeltem. Szívem dobogása egyre csak gyorsult, tekintetem a szeméről hirtelen váltott a szájára, és mikor szinte már egy centiméter sem volt köztünk, pilláimat lehunyva vártam, hogy ajkunk összeérjen...

18 megjegyzés:

  1. Hehh... igazad volt...most tényleg utállak!:D
    Mondjuk minden rész végén utállak! <3
    De amúgy ez egy nagyooooon jó rész volt, annyit nevettem, te jó ég:D
    És amit mondott Camille Nicole-ról...szerintem ebből még lesz valami! Már most izgulok és fúúúú de várom...:D
    Mr.TitokzatosanSzexy meg egy igazi gavallér, imádom! <3 :3
    Alig várom a jövőhét szombatot! Csak így tovább, nagyon ügyes vagy! :)
    Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szeretlek.:DD <3
      És én is sokat nevettem, miközben olvastam a hozzászólásod, egyik kedvenc részem az írásban, mikor a véleményeket olvasgathatom.xd Hát igen, Camille és Nicole kapcsolata nem a legszebb, majd kiderül mit hozok ki ebből.:D Mr. TitokzatosanSzexy azt hiszem a mostani részben nagyon kitett magáért, büszke vagyok rá.:D :3
      ❤❤

      Törlés
  2. Ehh most én is utállak! Ennyi kérdést hagyni bennem igazán gonosz dolog...:D pont kezdett giga izgis lenni a helyzet és itt abbahagyod...Mi ez ha nem kínzás?
    A hapsika nekem most a furábbnál is furább :O
    Nicole-t eddig is susmusosnak tartottam...hát kíváncsi leszek mi lesz ebből :D

    Továbbra is fantasztikusan írsz, de ha továbbiakban is így fogsz kínozni nem leszünk jóban! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Téged is szeretlek.:DD <3
      Ígérem, a következő részeknél már nem leszek ilyen gonosz.:D
      "Nicole-t eddig is susmusosnak tartottam" Ezen nagyon jót nevettem.xD
      Biztos vagyok benne, hogy jóban leszünk.:3

      Törlés
  3. Szia :D ma akadtam rá a blogodra és megfogott,hogy nem a tipikus sablonsztorikra épül, nekem abszolút elnyerte a tetszésemet és nagyon jó, hogy nem csak komoly hangvételű hanem vicces. Nekem is van egy blogom, viszont nem tudok rá fejlécet csinálni...a tied szerintem tök jó lett, tudom, hogy ez így most elég gáz kérés de esetleg csinálnál nekem is? A képeket már összeválogattam, ha Facebookon fel tudnám veled venni a kapcsolatot üziben átküldeném :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D
      Örülök, hogy elnyerte a tetszésed a blog.:3
      Annak is nagyon örülök, hogy tetszik a fejléc, és hogy pont engem szeretnél megkérni arra, hogy elkészítsem a tiédet.:D Nem nagyon ígérhetek semmit, ugyanis nem tartom magam profinak, de ha gondolod akkor bejelölhetsz, és megpróbálom megcsinálni.:D
      https://www.facebook.com/mrscsillamoznikolettka

      Törlés
  4. Legalább a csókos résznél , hagytad volna abba! Az se lett volna kevésbé izgalmas :) Most azt kell hinnem, hogy nem lesz belőle semmi :( :( De amúgy tök jó volt.

    VálaszTörlés
  5. Tetszik tetszik.Csak nem halad túl gyorsan a gerlepár?xdd Na mindegy,ki vagyok én hogy az igaz szerelem útjába álljak? *drámaian széttárja a karjait*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha te nem is, én még az útjukba állhatok.:D Örülök, hogy tetszett.:3

      Törlés
  6. Nem voltam itthon, így egy napot csúsztam. Viszont amint hazaértem, első dolgom volt elolvasni, becsszó! *-*
    A részről pedig....Hát igen. Szó szerint elakadt a szavam a végénél! Fél percig pislogás nélkül, tátott szájjal bámultam a képernyőre, és próbáltam feldolgozni, hogy PONT ENNÉL A RÉSZNÉL HAGYTAD ABBA! o.O Na mindegy, valahogy csak kibírom majd ezt a 6 napot...Ismét! Valahogy mióta olvasom a blogod, még a szokottnál is lassabban telnek a hetek!!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, de aranyos vagy, imádlak <3
      Reméltem, hogy hasonló reakciója lesz az embereknek, mint neked, miután befejezik a fejezet. Igyekeztem kellőképp felhívni a figyelmet a következő részre, azt hiszem sikerült.:D

      Törlés
  7. UTALLAKUTALLAKUTALLAK!!!

    Nem komolyan!!

    Ez a Damien😍
    Nekem is kell egy:(

    Fáradt vagyok értelmes szöveget írni, de nagyon várom a következőt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Téged is szeretlek.<3 :D
      Örülök, hogy tetszett.:3

      Törlés
  8. UTALLAKUTALLAKUTALLAK!!!

    Nem komolyan!!

    Ez a Damien😍
    Nekem is kell egy:(

    Fáradt vagyok értelmes szöveget írni, de nagyon várom a következőt!

    VálaszTörlés
  9. Szia! Köszönöm szépen, hogy linkelted a blogodat, igazán érdekesnek ígérkezik. Gondolom, még nagyon az elején tart, így eddig inkább akció, mintsem horror. Biztosra veszem, hogy ez a későbbiekben változni fog! :) A történet érdekes, szeretem a karaktereidet és bizonyos részek tényleg megmosolyogtatnak. Kár, hogy ilyen hamar vége lett, nyomon fogom követni a történeted.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:D Igazán nincs mit, örülök, hogy tetszettek az eddigi részek, és hogy megkedvelted a karaktereket. Remélem a továbbiakban is hasonlóan vélekedsz majd a történetről.:3

      Törlés
  10. Szia! Kaptál egy díjat :D
    http://kristalykronikak.blogspot.hu/2016/04/dij-1.html

    VálaszTörlés