20. fejezet

Sziasztok!

Elhiszitek, hogy elérkezett ez a rész?:D Én aligha. 

Viszont jövőhéten nem tudok résszel érkezni, ugyanis nyaralni megyek, nem lenne időm írni. De talán ez a fejezet kárpótol majd benneteket, olvassátok el sokszor.:DD Féltem, hogy nehezen megy majd a megírása, de furcsa módon nagyon könnyedén megvalósítottam, amit akartam. Még sosem végeztem egyetlen éjszaka alatt egy résszel, ezzel viszont pár óra alatt kész lettem. :3 Előre szólok, felelősséget nem vállalok azért, hogyha a rész után még jobban beleszeretnétek Damienbe.:D

Jó olvasást!

Nicole

„Ain't no sleep when the wicked play

All we do is get laid”

A sötét éjszakában annyi minden lehetséges. Sokan félnek tőle, aztán vannak, akik kifejezetten kedvelik, mikor látásukra már nem támaszkodhatnak, csakis a többi érzékszervükre. A levegő kellemesen hűvös volt, jól esett a fülledt meleg után, amit bent tapasztaltam a városházán. Igazság szerint, a lámpák halvány fénye elszórtan meg-megjelent léptünk nyomán, tehát a teljes sötétségtől messze állt a parkoló, ahol Damien autójának lennie kellett. Bár egyáltalán nem siettünk, mégis éreztem, hogy mennyire izzik köztünk a levegő. Miközben sétáltunk a csillagos ég alatt, visszagondoltam a pár perccel ezelőtt történtekre. Mikor Damien tudtomra adta, mennyire vágyik rám, és hogy nem lesz képes ellenállni nekem, ha megcsókolom. Őszintén szólva, nem volt túl sok tapasztalatom még az ilyen helyzeteket illetően, ugyanis mielőtt még életem teljes fordulatot vett volna, exbarátommal mindössze egyszer volt alkalmunk lefeküdni egymással. Ám mégis, amint belenéztem Damien vágytól lángra kapott kék szemébe, tudtam, még sosem kívántam ennyire azt, hogy ajkamat az előttem álló személy szájára tapasszam. Mintha egy két lábon járó kábítószer lett volna, én pedig a függője, ami miatt nem tudtam megállni, hogy ne csókoljam meg. Így történet az, hogy meg se várva barátnőm beszédét, leléptünk a partiról. Egy kicsit bűntudatom lett emiatt, de amint a kocsinál voltunk, és Damien derekamnál fogva nyomott neki a járműnek, azt is elfelejtettem, milyen nap van. Lassan cirógatta csípőmet, miközben fogait finoman végig húzta nyakamon, amitől libabőrös lettem. Nem csókolt meg, de már csak a puszta érintésétől lábam majdnem felmondta a szolgálatot. Ahhoz képest, hogy elég hűvös volt az idő, én teljesen tüzeltem, és tudtam, Damien is hasonlóképpen érez. 

- Menjünk hozzám - suttogtam, mialatt közelebb hajolt a számhoz. 

- Én közelebb vagyok - ráncolta homlokát. 

- Nem is - akadékoskodtam, mire ő csak sóhajtott egyet. Elmosolyodtam. - Ittál? 

- Talán - simított végig arcomon. - Szállj be! 

- Várj - fogtam meg kezét, mielőtt még ellépett volna mellőlem -, hogy akarsz így vezetni? 

Felvonta szemöldökét, mintha az év leghülyébb kérdése hangzott volna el az előbb. 

- Ahogy eddig is. 

- De most más a helyzet - kezdtem bele, majd végig simítottam arcán, a nyakán, egészen a felsőtestén át a nadrágövéig. Azt megmarkolva húztam magamhoz közelebb. - Alkoholt fogyasztottál és ráadásul elég felhevült állapotban vagy. 

- Megérzéseid most sem csalnak - mosolyodott el. - De képes vagyok elvezetni hozzád, ne aggódj. 

- Az őrsön nem kaphatsz meg - kiáltottam utána, mikor elindult az autó túloldalára. 

- Pedig az izgalmas lenne - kacsintott rám, miután beszálltam mellé. 

Úton hazafelé nem igazán szóltunk egymáshoz, amit nem is bántam. Ugyanis elég volt hallanom Damien mély hangját, rögtön igazat kellett adnom Olivia megállapításának a barátomról kapcsolatban. 

Mikor az autó megállt a házam előtt a pillangók, amik eddig mindig táncot jártak a gyomromban, újból előjöttek. Amint kint voltam az autóból, nagy levegőt vettem, hátha ezzel elűzhetem magamból a kellemetlen izgatottságot.  Damien mellém lépett, rám mosolygott és egy gyengéd csókot adott, amit én egy sokkal szenvedélyesebb, vadabb csókkal viszonoztam. A derekamnál fogva vezetett felfele a lépcsőn, majd mikor az ajtóhoz értünk elhúzta tőlem a fejét, és a bejárat felé fordított. A kis táskámban kezdtem el matatni a kulcsért, mialatt ő nyakam puszilgatásával foglalta el magát, és nehezítette meg a dolgokat, ugyanis ezzel még jobban elvonta a figyelmem mindenről. Ahogy keze csúszni kezdett hasamon felfelé, nem bírtam tovább. Muszáj volt behunynom szememet és élveznem a pillanatot. Mikor a tenyere pontosan szívem felett helyezkedett el szinte hallottam, amint dobog, mintha minden lelassult volna, nem érzékeltem az idő múlását. Egészen addig, míg finoman végig nem húzta ujját a kezemen, amiben a lakáskulcsot szorongattam. 

- Gyerünk, kicsim - suttogta a fülembe, mire én újra feleszméltem és rájöttem, hogy ki kéne nyitni az ajtót, ha valaha is véget akarok vetni ennek a már szinte fájdalmas érzésnek. 

Mikor végre kattant a zár, belöktem az ajtót, és ahogy bent voltunk rögtön ledobtam a táskámat a kis asztalra, ami a fogasok alatt álldogált. Damien bezárta utánunk a bejáratot, majd egy igazán kiéhezett pillantást vettem rám. 

- Na, mi lesz? - kérdeztem, miközben lassan hátráltam a lépcső felé. Ajkamba haraptam, majd megkapaszkodtam a korlátban, úgy vártam, hogy Damien beérjen. 

Nem kapcsoltunk lámpákat, mégis tökéletesen tudtuk, hogy mit akar a másik. Nem kellett látnunk ahhoz, hogy tudjuk, mennyire vágyunk egymásra. Elég volt érezni, azt, ami köztünk volt. 

- Szerintem pontosan tudod, mi lesz - válaszolta a férfi, mihelyst előttem állt. 

Csókolni kezdett, én pedig felfelé lépkedtem a lépcsőn, miközben követett. Játszadozni akartam vele egy kicsit, még jobban megvárakoztatni, de éppen hogy csak a gondolat megszületett a fejemben, Damien a falnak nyomott és feljebb húzta a ruhám alját. Ebből következett az, hogy én a kabátjától szabadítottam meg a srácot, amit szerintem nem is bánt, tekintve, hogy mennyire melegünk volt. Amint nyakam kényeztetésre tért át, kezét végig csúsztatta oldalamon és a fenekem alá nyúlva az ölébe kapott. Derekára kulcsoltam lábamat, míg kezemet a nyaka köré, onnan pedig egyenesen a hajába túrtam. Még közelebb vont magához, minek következményében belenyögtem csókunkba. Nem is kellett neki több, elindult megtenni a maradék lépcsőfokot, hogy végre feljuthasson velem a hálószobába. Furcsálltam, hogy rögtön odatalált, de ekkor ezzel foglalkozni se akartam. Csak egy valamit szerettem volna már. Őt. 

Óvatosan elhelyezett az ágyam szélén, majd lerúgta magáról a cipőjét. Beljebb másztam az ágyon, egészen a párnákig, mire utánam jött. Teljesen felém tornyosult, végül lehajolt hozzám és feljebb húzta lábamat. Izzadni kezdtem, de rettentően. Talán ki kellett volna nyitni egy ablakot, de ekkor már nem akartam elküldeni magamtól. Ujjai csigalassúsággal siklottak végig bőrömön, míg meg nem találták cipőmet. Amint az én lábbelim is lent volt a földön, ráeszméltem, hogyha így haladunk csak ő fog engem kényeztetni, ezért átvettem tőle az irányítást. Ledöntöttem magamról, majd az alhasára ültem. Rám vigyorgott, amit én viszonoztam neki egy ugyanolyan mosollyal. Mielőtt még bármit is tettem volna, a mellettünk lévő lámpához nyúltam, mely halvány fényével bevilágította a szobát. Damien kutakodni kezdett a nadrág zsebében, ahonnan először telefonját húzta elő, majd egy óvszeres dobozt, és letette őket az éjjeli szekrényre. Egy pillanatra elkerekedett a szemem. 

- Várjunk csak… te ezt az egészet előre eltervezted? - kérdeztem, még mindig felette üldögélve. - És elhoztad az egész dobozt. 

- Tudtam, hogy képtelen leszek ellenállni a ruhádnak - húzott le magához, hogy megcsókoljon. 

Miközben ajkunk találkozott elkezdtem kigombolni az ingét. Fészkelődtem felette, hogy kényelmesen véghez tudjam vinni, amit akartam, ám mielőtt még belevághattam volna, hallottam, amint mélyebben szívja be a levegőt a folyamatos csúszkálásom miatt. Száját magányosan hagyva lejjebb hintettem be őt csókokkal, egészen pontosan az állán, a nyakán, majd ahogy haladtam a gombolással, a mellkasán is. Eközben lágyan simogatta a hátamat, amitől folyamatosan megjelentek a pici pöttyök a karomon és a lábamon, jelezvén, hogy mennyire élvezem, amit művel. A végéhez érvén utoljára csúsztatni kezdtem mutatóujjamat a felsőtestén, le a nadrágjához, amit gyorsan ki is gomboltam az öve eltüntetése után. Őrjítő lassúsággal húztam le a sliccét, amivel nem csak őt, hanem magamat is kínoztam már. Megszabadítottam a gatyájától is és hagytam, hogy landoljon a földön. Ezután újból maga alá fordított, de most már nem szórakozott. Szinte letépte magáról az inget, miután rajtam volt a sor. Borzasztóan lassan elkezdte feltűrni fekete ruhámat, majd amint végre lehúzta rólam, behunytam a szemem, ugyanis képtelen lettem volna elviselni vágyakozó pillantásait. Odaadtam neki magam. Nem érdekelt más, csak az, hogy végre érezzem őt. Minden kis érintése, csókja égetett, főleg, mikor megéreztem mennyire forró a teste. Mint mikor az állatkertben voltunk, vagy talán még melegebb is. Nem láttam az arcát, ugyanis hasamat borította be puszikkal, miközben én nyögéseimet visszafojtva vonaglottam alatta. Lehúzta rólam a melltartómat és a többi ruha közé dobta. Hogyha eddig amiatt panaszkodtam, hogy zavarba jöttem Damien pillantásaitól, akkor ezek után már akár lángra is lobbanhattam volna. Lehajolt hozzám és csókolgatni kezdte a mellem körülötti részt. Ettől fogva már nem igazán voltam képben, mit is csinál. Éreztem, amint lehúzza rólam a bugyimat, majd magát is megszabadítja a felesleges ruhadarabtól. Nem is értettem, hogy bírtam ki eddig nélküle. Jó párszor visszautasítottam az ilyesfajta közeledéseit, pedig mindig ördögien szexi és angyalian édes volt. De talán ennek így kellett lennie, így lehetett olyan tökéletes minden. Az első mozdulatai után egy kisebb megkönnyebbülés fogott el, de nem sokáig tartott, ugyanis a kezdetben lassú lökései egyre csak gyorsultak. A gondolatok össze-vissza cikáztak a fejemben, nem bírtam tisztán elmélkedni semmiről, csak egy valamiben voltam biztos: Damien mellett végre hosszú idő után újra olyan boldog lehettem, mint amilyen régen voltam. A gondatlan és derűs Amanda. Ha Damiennek nem is, de magamnak be kellett vallanom: őrülten szerelmes lettem belé. 

Ujjaimat hátába mélyesztettem, amitől felnyögött, majd kihasználva az alkalmat fordítottam a helyzetünkön. Újból én voltam felül, és úgy tűnt, tetszett neki, hogy én irányítok. Vigyorogva megharaptam alsó ajkát, mire megint csak hangot adott annak, mennyire élvezi a dolgokat. Feljebb csúsztatta mindkét lábát, de még egy ideig hagyta, hogy én diktáljam az igencsak lassú tempót. Lehúzott magához, aztán karját körém fonva befejezte, azt, amit elkezdett. Eszembe jutott a sok-sok együtt töltött idő a másfél hónap alatt. Nem számított, hogy múltkor sakkban legyőztem, mivel ekkor mindketten sakk mattot adtunk egymásnak. 

Úgy tudtam, hogy nem lesz kedvem lemosni a sminkem. Kicsit bosszankodva ugyan, de mégis boldogan feküdtem Damien mellett, miközben ő gyengéden húzogatta ujját a gerincemen. Fejemet mellkasán pihentettem, majd átkaroltam őt. A lámpa fénye homályosan, de bevilágította a szobát, melynek hála végre közelebbről is megtudtam szemlélni barátom tetoválásait. Úgy nézett ki, mint egy élő festővászon. Nagyon sok volt neki, mondhatni, karja felső részét csak tetoválás borította be. Nem mindegyiket tudtam rendesen kivenni, valószínűleg ő biztosan tudta melyik mit jelent, de engem a szíve feletti tetkó foglalkoztatott leginkább. Nehezen lehetett kivenni, mit is ábrázolt; három darab kör kapcsolódott össze, akárcsak egy háromlevelű lóhere. Bár jobban megnézve, rájöttem, hogy a kör sokkal inkább tojás alakúnak mondható, és ha egy kicsit oldalra fordítottam fejemet, úgy nézett ki, mint egy hatos. Így következett az, hogy Damiennek ezt a tetkóját három darab hatosnak könyveltem el, amik közül az egyik teljesen vörös volt már, míg a másikat csak félig színezték be, a harmadiknak pedig csak a körvonala látszódott. Ezek szerint, ez a tetoválása még nem volt készen. 

- Azt kifejezetten utálom - törte meg váratlanul a csendet. Először nem esett le, hogy miről beszél, ezért folytatta. - A tetkót. 

- Miért? - Hangom a szokásosnál is lágyabb volt, sőt kifejezetten nyugodtnak éreztem magam. Szóval ezt váltja ki belőlem, ha együtt vagyok Damiennel. Tetszik. 

- Hát…- Egy ideig meg sem szólalt, talán a megfelelő szavakat kereste mondandójához. - Mondhatni azt nem önszántamból kaptam. 

- Ez ilyen fogadásos dolog? - mosolyodtam el. 

- Valami olyasmi - válaszolta halkan. 

Megsimítottam a tetoválást, majd megpusziltam azt, utána pedig a körülötte is. Lábamat övéjére csúsztattam, mire abbahagyta a hátam cirógatását. Látnom sem kellett ahhoz az arcát, hogy tudjam, ő is ugyanúgy érzi azt a kellemesen bizsergést, mikor bőréhez érek. 

- Aludjunk - köszörülte meg a torkát, majd az éjjeli szekrény felé fordult, hogy letudja oltani a lámpát. 

Meglepetésként ért a reakciója, talán azt hihette, én nem kezdtem el újra érezni a vágyakozást, hogy megint megérintsen, csókoljon és hozzám bújjon. Rosszul hitte. Amint a sötétség az uralma alá vette a szobát, csak a Hold fénye szűrődött be az ablakokon és az erkély ajtón. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy tekintetemből kiolvassa a gondolataimat. 

- Fáradt vagy? - kérdezte azon a mély és szexi hangján, amitől már máskor is eldobtam az agyam, egy ilyen helyzetben, pedig főleg elaléltam tőle. 

- Egy cseppet sem. 

Arcára egy ördögi mosoly ült ki, majd a takarónkat kicsit megemelve a lábam közé mászott, és epekedve csókolni kezdte ajkamat, amit én gondolkozás nélkül viszonoztam, hogy átadhassuk magunkat az éjszakának és a vágyainknak. 

A madarak csivitelése és a mellettem fekvő Damien szuszogása tökéletes egyveleg volt a számomra, mikor reggel ébredezni kezdtem. A hasamon feküdtem, próbáltam minél jobban kinyújtózni, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy a végtagjaimban lévő izomláz miatt ez nehezen fog menni. Lustán fordultam át a hátamra, ahol aztán az első, amit megpillantottam az a szunyáló Damien lehetett. Elmosolyodtam a látvány miatt, édes volt, ahogy nyugodtan aludt. Végre láthattam, mennyire sebezhető ő valójában. Haja kócosan a szemébe lógott, kezét továbbra is felém nyújtotta, feltehetőleg alvás közben így karolt át. Amint befejeztem a gyönyörködést elméláztam azon, vajon igaz-e a mondás, hogy minden rossz után jön valami jó? Azzal, hogy betoppant az életembe kiszínezte a szürke és borongós napjaimat. Nem érdekelt, mit gondoltak róla az emberek, csak az számított, hogy velem miként viselkedik, és az meglehetősen messze állt attól, amit Silvermead polgárai állítottak. 

Ha Damient bűn szeretni, akkor talán megéri érte a Pokolba jutni. 

Mocorgást hallottam magam felől, így oldalra pillantottam. Hirtelen ötlettől vezérelve az ébredező Damienhez bújtam majd egy puszit nyomtam homlokára. Erre azonnal kinyitotta szemét és álmosan mosolyogni kezdett. 

- Ezt megtudnám szokni - duruzsolta a fülembe, miközben magához húzott, szorosan megölelt, mintha nem akarna elengedni soha. Hangja rekedtes volt, ami ha lehetséges, még dögösebbé tette a férfit. - Főleg, ha ez nincs rajtad - húzta végig ujját a trikómon a bugyimig. 

Vigyorogtam, miközben feljebb tornáztam maga az ágyon, és Damien hasára ültem. 

- Tudod mi jutott eszembe? - kérdeztem, majd a szájához hajoltam, keze pedig végig siklott az oldalamon lefelé. 

- Na, mi? 

- Hogy amíg aludtál, elmehettem volna készíteni neked reggelit, amit még ágyba is hoztam volna. De aztán eszembe jutott két dolog. - A füle mögötti részt puszilgattam és harapdáltam, mialatt ő tovább cirógatta a derekamat. - Az egyik, hogy az én házamban vagyunk, tehát ez a te feladatod lenne. Másrészt pedig sokkal jobb lenne együtt elkészíteni.  - Végre megadtam neki azt, amire vágyott. Hosszasan megcsókoltam, amivel arra ösztönöztem, hogy nyomja fel magát az ágyból. Mikor már ő is ült, én pedig az ölében helyezkedtem el, könnyedén megérezhettem, hogy alsónadrágja igencsak szűk lett a számára. 

- Bármiben benne vagyok - zihálta. Azt hittem, egy csók csata fog következni, majd újból engedni fog a vágyainak, ám helyette óvatosan letolt magáról az ágyra. - De előtte lefürdöm. 

- Hé, ne már! - próbáltam ellenkezni, mikor gyorsan felállt az alvóhelyemről és elindult a fürdőszoba felé. 

- Csatlakozhatsz - állt meg az ajtóban, majd egy sokat sejtető mosolyt villantott felém. 

- Csak szeretnéd. - Én is feltápászkodtam az ágyból, de ahelyett, hogy Damienhez mentem volna, kisétáltam a hálószobából. 

Mikor leértem a konyhába, elgondolkoztam, hogy vajon mit kéne ennünk. Végül a szokásos reggelimnél maradtam, a rántottánál. Mivel egyikünk sem kávézik, ezzel nem kellett vacakolnom, elég volt teát főznöm.  Éppen a szalonna sütögetésével foglalatoskodtam, amikor derekamra két kéz fonódott. Puszikkal borította be a nyakamat és a fülem mögött, felőle akár oda is éghetett volna a kaja, ugyanis ezzel a tevékenységével csak azt érte el, hogy a figyelmem ő rá összpontosult. 

- Szereted a rántottát? - fordultam felé mosolyogva. 

- Mindent szeretek, amit te készítesz. - Bókja hallatán először nem is tudtam, mit reagáljak. 

- Te aztán tudod, hogy kell boldoggá tenni egy lányt. - Ezen már ő is elmosolyodott. - De tudod, mitől lehetne még jobb? 

- Mitől? 

- Emlékszel, hogy tegnap… - jöttem kissé zavarba, ugyanis nem tudtam, hogyan kéne ezt elmondani neki. - Hogy tegnap mondtál nekem valamit. 

- Elég sok mindent mondtam neked tegnap. - Kaján vigyor ült ki arcára. 

- Tudom - nevettem fel némán-, de most arra gondolok, mikor a bejáratnál álltunk, és te becéztél engem. 

Egy pillanatra elhallgatott, majd a derekamon lévő kezével közelebb vont magához. 

- Megtisztelő lenne, ha kicsimnek szólíthatnálak. 

Ajkunk találkozott, mialatt szorosan öleltük egymást. Mindössze az égett szag volt az, ami kizökkentett mindkettőnket. Kicsit megégett ugyan, de attól még egész ehető volt a reggelink, és gyorsan el is fogyasztottuk azt. Marasztalni akartam még Damient, ám ő mindenképp haza szeretett volna menni, hogy átöltözhessen. Végül belementem, azzal a feltétellel, hogy utána elvisz engem egy újabb randira. Mikor újból üres lett a ház, eszembe jutott barátnőm, akitől előző nap el sem köszöntem. Felakartam hívni, ezért megindultam a hálószobám felé, ahol legjobb tudomásom szerint a telefonom hempergett, valahol a többi cuccom között. Már a kezemben volt a készülék, amikor a fejem felől egy hangos koppanást hallottam. Előtörtek az emlékek a Damiennel való első találkozásunkkor, és ha kiderült volna, hogy megint ő akarja rám hozni a frászt, akkor tuti a lábujjainál fogva lógatnám ki az erkélyről. Miután újra hallottam a koppanást, a telefonomat az ágyra dobtam, és kisiettem a folyosóra, ahol aztán a padlásfeljáró felé vettem az irányt. Vehemens mozdulatokkal húztam le a feljárót, majd gondolkozás nélkül felmásztam rajta. Odafent sokkal melegebb volt, mint lent, a por és a kosz igazán remek párosítást alkotott együtt, de ekkor ezzel nem foglalkoztam. Tekintetemet körbefuttattam a helyiségen, de semmi szokatlant nem találtam. Nagyon sok cucc árválkodott itt, feléről azt se tudtam micsoda. Ám volt egy valami, ami rögtön szemet szúrt. A kintről beszűrődő napsugarak megvilágították a kicsi ládát, ami a padlás másik végében álldogált. Annak ellenére, hogy az összes többi holmi porral volt beborítva, az a láda sokkal inkább tiszta volt, mintsem koszos. Gyanútlan léptekkel közeledtem a tárgy felé, semmit sem sejtve annak tartalmáról. A barna dobozkát halvány virág minták díszítették, ami akár utalhatott arra is, hogy oly' régen készült már. Kíváncsian guggoltam le elé, majd lassú mozdulatokkal felnyitottam a láda tetejét.